Tánctörténet

  A tánc az egyik legősibb művészeti ág, amellyel minden ember találkozik élete során: vagy úgy, hogy maga is részese és műveli, vagy úgy, hogy kívülállóként csodálja és élvezi. De mindkét esetben örömét leli benne, s általa a lelke felszabadul.

  A táncművészet nagyon összetett, hiszen a tánc során egy időben hat ránk a zene dallama, a ritmus, a mozdulatok, ezek költői egybekapcsolódása, valamint  adíszlet és a jelmez révén látvány.

  A tánc mindig a pillanat művészete. Soha meg nem ismételhető alakítások születnek estéről-estére, előadásról-előadásra, s természetesen a befogadó néző is mindig más és más. Szerencsés esetben csodálatos találkozások jönnek létre az alkotók, a közreműködők és a nézők között igazi, katartikus élményt okozva.

  A test nem hazudik gondolata, amely a színpadi tánc teljes múlt századi történetét összefoglalja, már a szavaktól megcsömörlött századfordulón megjelent az első tánclázadók eszméiben. Arról azonban, hogy a színházi és a színházon kívüli konvekciók alól lassan felszabaduló test, a tánc médiuma mit mond, és ezt hogyan teszi, nagyon is különbözően vélekedtek a szabad tánc prófétanői vagy az Orosz Balett újítói; a német expresszionisták vagy az orosz és svéd avantgárd jelesei; a modern tánc vagy a táncszínház megteremtői; a balett megtagadói és megújítói; a néptáncokat a színpadra átmentő kísérletezők; az összművészet vagy a tiszta tánc elkötelezettjei; a közlés hívei vagy a kommunikáció lehetőségét megkérdőjelezők.